Az elnökség megbeszélése Takács Péter államtitkárral
2022. július 14.

A beszélgetés első felében az államtitkár ismertette a tárca elképzeléseit.

 

Július 13-án a MOK elnökségi ülésén részt vett Takács Péter államtitkár. Elmondása szerint az egészségpolitika ebben a ciklusban három alapvető pillérre épül, melyek a következők:

  1. Az egészségben töltött életévek számának növelése. Ez alapvetően a prevenció megerősítését jelenti, de ebbe beletartozik nemcsak az alapellátás, illetve a foglalkozás-egészségügy szerepének erősítése, diplomás ápolók bevonása, hanem a lakosság edukálása és motiválása is.
  2. A lakosságközeli ellátások megerősítése: ez alapvetően a háziorvosi rendszer és védőnői szolgálat megerősítését és kompetenciabővítését jelenti.
  3. Az egészségügy reagáló képességének, az ellátás biztonságának erősítése: ide elsődlegesen a járványüggyel kapcsolatos feladatok tartoznak, illetve a más havariákra, háború stb. való felkészülés. Lényeges, hogy ezt nem alapvetően tartalék kapacitásokkal, hanem gyors reagálással kell kezelni.

 hn_1E6A0975 

Ennek kapcsán az államtitkár beszélt a foglalkozás-egészségügy feladatainak és jogosítványainak kiterjesztéséről, hiszen a fiatalabb munkaképes lakosság jelentős része a foglalkozás-egészségüggyel biztosan, a háziorvosával viszont csak esetlegesen találkozik. Javasoltuk a közfinanszírozott beutalási jogosultság visszaadását a szakma részére, hogy a feltárt egészségi problémák minél hamarabb kivizsgálásra kerülhessenek. Az államtitkár erre nyitott volt.

Szó volt a praxisjog átalakításáról. Az elképzelés lényege az, hogy a praxisjog, mint olyan, nem vész el, a fő változás az, hogy nem az önkormányzatnál lesz az ellátási felelősség, hanem az OKFŐ főosztálya lesz a praxisjog gazdálkodásnak a felelőse. Ugyanúgy árulható marad, sőt államtitkár úr megerősítette azt is, hogy az eladhatatlan praxisokat a praxisalap vagy praxiskezelő valamilyen átlagáron felvásárolja. A praxis kapcsán az ingatlanok (önkormányzati/saját/egyéb tulajdonú rendelők) helyzetén nem kívánnak változtatni.

Az alapellátás kapcsán szó volt az ügyeletről.  A NEAK ellátási adatai alapján az ügyeletekhez 16:00-22:00-ig beérkező ellátási igények elsősorban háziorvosi ellátási jellegűek, utána jóval magasabb a mentési jellegű feladatok aránya. Ennek megfelelően a tervek szerint este 22.00-ig kellene orvosi ügyeletet biztosítani az alapellátásban, utána pedig a valóban sürgős eseteket az OMSZ-nak kell ellátnia. Az államtitkár szerint ennek szervezését alapvetően járásonként kell megoldani, és ez azt jelenti, hogy egy háziorvosra így egy hónapban átlagosan egy ügyelet jut, beleértve a hétvégi délelőtti ügyeletet is. A finanszírozási részletekről még nem volt szó, de az államtitkár álláspontja szerint nem praxispénzben értendő feladat, ezért külön kell ezt megfizetni azoknak, akik vállalják ezeket a feladatokat. Az államtitkár megerősítette, hogy az alapellátást érintő változások a kollegiális hálózattal és a kamarával szoros együttműködésben kerülnek kidolgozásra.

A szakellátással kapcsolatban a következők hangzottak el:

  • kórházbezárás és fűnyíró-elvű átalakítás nem lesz, kórházanként egyenként kell a helyi adottságoknak, társintézmények távolságának függvényében meghatározni az egyes intézmények fenntartandó kapacitásait és feladatát, szakmai portfólióját,
  • reális minimumfeltételek alapján kell értékelni az egyes osztályok fenntarthatóságát, kiemelt figyelemmel a betegbiztonságra, hogy olyan helyen kerüljön sor az ellátásra, ahol ahhoz a megfelelő gyakorlat és a feltételek rendelkezésre állnak,
  • meg kell csinálni a szociális és egészségügyi ápolás régóta halogatott szétválasztását. Az államtitkár szerint szükség van valamilyen köztes ellátási formára, amelyik fenntartói és finanszírozási szempontból szociális intézménynek számít, de emelt kompetenciájú szakápolási feladatok is biztosítottak (pl. infúzió adása), ezzel is tehermentesíti/kiváltja a krónikus kórházi osztályok tevékenységét.

 hn_1E6A0999

Az államtitkári beszámoló után a MOK által felvetett problémákról beszéltünk. Itt is egyértelműsítettük, hogy a Kamara szilárd álláspontja szerint ragaszkodni kell a törvényben leírt alapbéremeléshez, de ez nem zárja ki a teljesítmények mérését, illetve munkaterhelés szerinti differenciálást. Ugyanakkor ez utóbbinak forrása nem lehet az alapbér emelésére szánt összeg, annak pótlék, illetve teljesítmény-díjazás szerűen kell megjelennie. Az államtitkár érvelt a teljesítmény szerinti differenciálás mellett, de ebben nem volt egyezség. Abban viszont igen, hogy a teljesítmény mérését el kell kezdeni, bár az nem egyszerű a szakterületek, illetve ellátási szintek specialitásai miatt. Így ennek bevezetése érdemibb előkészítést igényel. A MOK nem a teljesítmény mérése ellen van, sőt ennek nyilvánosságát kiemelten támogatja, ezért ennek a rendszernek előkészítésében, kidolgozásában szívesen vesz részt. De ismét rögzítettük, hogy ennek forrása nem lehet az alapbér emelésre szánt összeg. Kiemeltük továbbá, hogy a minőségi indikátoroknak elsősorban nem azt a szerepet szánjuk, hogy az egyéni teljesítmények mérése megtörténjen, hanem a kórházak, osztályok, szakmai műhelyek legyenek minősítve, és ezek nyilvánossága alapján minőségi fejlesztés indulhat meg az ellátásban, azonosításra kerülhetnek a jó gyakorlatok, és azok gyorsabban terjedhetnek. Kijelentettük, hogy az alacsonyabb/rosszabb teljesítményt pénzelvonással büntető rendszer csak a hibák és problémák elfedését erősíti, így több kárt okoz, mint amennyi haszon remélhető tőle.

A szakmai szabályok fejlesztése és ezek érvényesítése kapcsán egyetértés volt abban, hogy szakmai protokollok kidolgozásába és a kollegák felé történő kommunikációba a MOK-ot be kell vonni.
hn_1E6A1102

KATA ügyben ismételten kifejtettük álláspontunkat, hogy a betegbiztonságot a jelenlegi helyzetben tovább gyengítheti az intézkedés, mivel ágazati információ nem áll rendelkezésre, nem tudható, hol fog ez ellátási gondokat okozni a Covid utáni/közbeni, egyébként is problémás jelenlegi helyzetben. Az államtitkár értette a MOK aggályait, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy ez nem ágazatspecifikus szabály, nem az egészségügy szempontjai szerint került bevezetésre. Azt is mondta, hogy amennyiben lesz ebben bármilyen elmozdulás, akkor képviseli az ágazat érdekeit.

A megbeszélés végén szó volt a köz- és a magán viszonyának rendezésének szükségességéről. Az államtitkár itt részletekbe nem ment bele, azt viszont hangsúlyozta, hogy keresik azokat a megoldásokat, amelyek az egyre jelentősebb mennyiségű magánforrásokat segítenek a közellátásba terelni, és adott esetben teljesítmény-arányos többletjövedelmet is tudnak jelenteni.

A megbeszélés zárásaként megállapítottuk, hogy az államtitkár által felvázolt átalakítási irányokat szükségesnek és jó irányúnak tartjuk, de ezek eredményessége a részletek kidolgozásán múlik, és ebben a MOK szakmai alapon szívesen működik együtt. Ezért kértük, hogy ezeket a konzultációkat tegyük rendszeressé, melyre az államtitkár ígéretet is tett.

 

Szerző: Magyar Orvosi Kamara elnöksége, Fotó: Halász Nóra, fotóriporter