Mindennapos probléma az egészségügyi szakemberek között is a túlsúly, a krónikus stressz, az alváshiány és a kiégés, miközben a segítségkérést még mindig nagyon erős stigma övezi. Érdemes tanulmányozni a nemzetközi jó gyakorlatokat, megvizsgálni az intézményi és egyéni felelősséget is. Ha komolyan vesszük a betegbiztonságot, akkor az orvosok jóllétét prioritásként kell kezelnünk.

Hivatásunk egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben pácienseink egészségéről gondoskodunk, a sajátunkról gyakran mintha megfeledkeznénk. A World Medical Association (Orvosi Világszövetség) friss állásfoglalása szerint az orvosok mentális egészsége a minőségi ellátás és a betegbiztonság előfeltétele; enélkül hosszú távon sem a hibák megelőzése, sem az empatikus betegkommunikáció nem lehetséges.

Hogy vagyunk?

A hazai adatok – bár nagyságrendileg nem ütnek el a nemzetközi trendektől– kedvezőtlenek. Az Orvosi Hetilapban megjelent, háziorvosaink egészségi állapotát vizsgáló tanulmány 569 válaszadó visszajelzéseiből arra jutott, hogy a kollégák több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, minden ötödik orvosról elmondható, hogy nem végez rendszeres testmozgást, és jelentős arányban látunk depressziós tüneteket, alvászavart, illetve kimerültséget is. A felmérésben az enyhe vagy közepes depressziós tünetek aránya összességében közel egyharmad volt, a kiégés klasszikus dimenzióiban pedig a válaszadók 20–40%-a érintett. Láthatjuk, hogy a magyar háziorvosok egészségi állapota sajnos nem kedvezőbb, mint a lakosságé, miközben a hivatásuk, a gyógyítás mellett az egészség megőrzése lenne. Fontos megjegyezni, hogy a probléma egyáltalán nem szakmaspecifikus.

Az egészségügyi szakemberek körében is mindennaposak a különböző kedvezőtlen életmódtényezők (a táplálkozási hibák, a krónikus stressz, a mozgás- és az alváshiány), illetve azok ismert következményei is: leggyakrabban az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú diabétesz.^[6] A frontvonalban dolgozók fizikai és mentális állapota tehát sokszor rosszabb, mint azoké, akikért nap mint nap dolgoznak. Ez olyan jelentős kockázati tényező, amellyel foglalkozni kell, de a segítségkérés útjában ma is erős gát a stigmatizáció, vagy akár a működési engedély elvesztésétől való félelem. Vannak, akik csak akkor kérnek segítséget, amikor már a mindennapi feladataik ellátása során is komoly nehézségekkel küzdenek, ilyenkor viszont a betegellátás biztonsága szintén veszélybe kerülhet.

Van azonban üdítő kivétel: például a francia orvosok számoltak be a legnagyobb arányban (88 százalék) arról, hogy saját egészségük és jóllétük „prioritás” vagy „fontos” számukra, illetve arról (64 százalék), hogy sem depressziósnak, sem kiégettnek nem érzik magukat.

A gyógyulás útján

Az American Nurses Association ápolók körében indította el Healthy Nurse, Healthy Nation™ nevű programját mely jól példázza, miként működhet hatékonyan egy országos egészségfejlesztő kezdeményezés. Az általuk létrehozott platform egyszerre kínál digitális önértékelési lehetőséget, edukációs tartalmakat, közösségi kihívásokat és folyamatos visszajelzést olyan területeken, mint a fizikai aktivitás, a megfelelő alvás, a táplálkozás, a mentális egészség és az ellátók biztonsága. A program üzenete egyszerű: csak olyan szakember tud a betegek egészségéért hitelesen dolgozni, akinek a saját egészsége kiemelten fontos.

Hasonló üzenetet közvetít a Torontói Egyetem Mental Health and Resilience for Healthcare Workers című, egészségügyi dolgozóknak szóló online kurzusa. Hét modulon keresztül segít megérteni a tartós stressz, a trauma és a kiégés mechanizmusait, továbbá konkrét eszközöket kínál a reziliencia fejlesztésére, a stresszkezelésre és az önreflexióra. A kurzus készítői ugyanakkor fontosnak tartják hangsúlyozni: a reziliencia nem azt jelenti, hogy mindent elviselünk, hanem azt, hogy időben felismerjük a terhelhetőségünk határait, és amikor szükséges, segítséget kérünk.

Teendők intézményi szinten

Fontos azonban kiemelni: sem egy online kurzus, sem egy jól felépített kampány nem képes önmagában megoldani a strukturális problémákat. Az orvosok és egészségügyi szakemberek jólléte akkor javulhat érdemben, ha az egyéni felelősséget kiegészíti az intézményi és rendszerszintű felelősségvállalás. Intézményi szinten idetartozik a minél humánusabb munkarend megtervezése, a lelki biztonságot támogató vezetői és intézményi kultúra, a rendszeres szupervízió, valamint a megbízható, könnyen elérhető mentálhigiénés szolgáltatások biztosítása. Rendszerszinten pedig szükség van olyan programokra, amelyek a dolgozók egészségét éppúgy mérik és fejlesztik, mint a betegbiztonsági mutatókat.

Figyelemre méltó a Szent György Kórház Fitt-Kórház néven indított komplex egészségprogramja, amelyet az intézmény minden munkatársa igénybe vehetett. A nyolchetes program az idei év első felében zajlott, célja a helyes életmód népszerűsítése, a prevenció és a testsúlycsökkentés támogatása volt. A programhoz kapcsolódó Facebook-csoportba több, mint 300 dolgozó lépett be, akik mozgásprogramokban, dietetikai és pszichológiai tanácsadáson, illetve motiváló, online tudományos előadásokon vehettek részt.

Teendők egyéni szinten

Mit tehetünk mi? Kezdhetjük azzal, amire a betegeinket is kérjük: részvétel az ajánlott szűrővizsgálatokon, reális, kis lépéseken alapuló életmód-változtatás, a pihenés és az alvás tudatos védelme, valamint az, hogy lelki tüneteinket nem bagatellizáljuk el. A depresszió, a szorongás vagy a kimerültség nem jellemhiba, hanem kezelhető állapot! Ha segítséget kérünk magunk számára, azzal kontrollról és magabiztosságról teszünk tanúbizonyságot. Amennyiben vezetőként dolgozunk, kezdhetjük azzal, hogy kimondjuk: a „mindig elérhető, mindig erős” orvosideál helyett az emberi, segítséget kérni tudó kollégát tekintjük mintának. Végső soron a páciens érdeke is az, hogy orvosa teljes egészében az ő problémájára tudjon koncentrálni. Az ellátók egészsége az az alap, amelyre a minőségi betegellátás épül. Ha komolyan vesszük a betegbiztonság kérdését, akkor komolyan kell vennünk az orvosok testi-lelki jóllétét is. A mentő személyzetének is a saját biztonsága az első a kárhelyen, ezt mentőtiszti éveimből hamar megtanultam. Ideje, hogy a gyógyító szakember önmagára is merjen páciensként tekinteni, mert az ellátórendszer csak így működhet hosszú távon biztonságosan azokért, akiket szolgál.

^[1] https://www.wma.net/policies-post/wma-statement-on-physician-mental-health-care

^[2] https://physiciansfoundation.org/research/the-state-of-americas-physicians-2025-wellbeing-survey

^[3] https://www.cma.ca/latest-stories/pressure-progress-results-cmas-2025-national-physician-health-survey

^[4] https://semmelweis.hu/csot/files/2021/05/17886120-Orvosi-Hetilap-Magyar-családorvosok-egészségi-állapotának-életmódjának-vizsgálata.pdf

^[5] https://www.frontiersin.org/journals/endocrinology/articles/10.3389/fendo.2025.1594678/full

^[6] https://www.hazipatika.com/tarsadalom/egeszsegugy/cikkek/egeszsegugyi-dolgozok-egeszsegi-allapota-egeszseg-a-frontvonalban

^[7]https://www.medscape.com/viewarticle/doctors-are-stressed-worldwide-why-some-more-than-others-2025a1000lvg

^[8] https://www.healthynursehealthynation.org/

^[9] https://www.coursera.org/learn/health-resilience-healthcare-workers

^[10] https://m2.mtmt.hu/api/publication/31813462

^[11] http://www.fmkorhaz.hu/hirek/ismet-keszulunk-valamire–